Szombaton voltunk a Módosi családnál Pb. jenőn, de csak arra jutott időnk, hogy köszönettel visszaadjunk több dolgot nekik (gyerekülések, hintaszék), mert olyan nagyok a kölkök, hogy nincs ezekre a dolgokra már szükség.

Egyébként a kirándulások menetrendjét leírom (hogy örökké emlékezzünk rá, milyen volt, mikor kicsik voltak):
- A hajnali etetéskor nem indulunk, mert korán van és még azonnal visszaalszanak
- A délután 2 órai etetés után télen már nincs sok idő sötétedésig, de ahogy kitavaszodik ez az időpont is jó lesz!
- A 6 órai etetés utáni időpont természetesen majd csak nyáron lesz lehetséges sétaidő
- Marad a 10 órai, ez mostanában a következőképpen alakul:
- Juli szeret önállóan enni, ezért az evés elhúzódik akár 11-ig is :)
- Az öltözködés a kedvencü(n)k, ezzel minimum fél órát el tudunk tölteni szakadatlan bömböléssel.
- Sajnos néha a babakocsit is le kell pakolni. Lehetőség szerint külön. Főleg szombatonként, mert pénteken még a folyosón levegőztek benne.
- Aztán jön az ótózás (max. fél óra). Mire megérkezünk akárhová már legalább dél van, de inkább fél 1.
- Akár fél vagy 1 órát is tartózkodhatunk ott, aztán indulhatunk is vissza, mert 2-kor már az ebédet kell a kicsiknek adni!

Egyenlőre ez elég "rémálmos", de amint az öltözés kevesebb időt fog elvenni az életünkből és a kaját is meg tudjuk oldani mondjuk nem csak otthon, máris rengeteg időnk lesz. Remélhetőleg...

Vasárnap a tetőkről lezúduló jeget kerülgetve sétáltunk egy kicsit, a hétköznapok pedig a szokásos pörgéssel működnek (elsősorban persze csak Móni részéről pörgés az...)

Nade addig is: Ilyen a kislányunk egy átordított éjszaka után: