Ez a hétvége is izgalmasra sikeredett. Szombaton megejtettük az első olyan "eseményt", amikor nem otthon voltunk több órán keresztül, hanem mások otthonában. Röviden: vendégeskedtünk :)
Az apropó (az elő-húsvéton kívül) Sári születésnapja volt, így elég sok Módosival és rokonaikkal találkoztunk.
A tapasztalat az volt, hogy egy kis sírás sem volt, ellentétben az otthoni hancúrozással és annak ellenére, hogy Juli eddig minden esetben sírt, amikor valaki, számára ismeretlen jelent meg nálunk (pl. apa egy előző esti hajvágás után :) ) Vagyis nagyon büszkék voltunk, mert Marci teljesen bejárkálta/haverkodta a teret és Juli ugyan visszafogottan, de mégsem teljesen rémülten viselkedett.
Szóval volt mászkálás 2 lábon, de kezekbe kapaszkodva, aztán elmentünk kirándulni a legközelebbi hegytető felé (Köves-bérc), ahol a kék túra első néhány méterét is megtehették a kölkök (napersze a hordozóban, ahol el is aludtak szépen...) Aztán búcsúzkodtunk és elindultunk hazafelé a forgalom miatt nem éppen a legrövidebb úton (a Bécsi úton a 3 sávból néha 1 sem volt használható, így másfelé mentünk).

A lényeg, hogy jól éreztük magunkat és úgy láttuk, hogy az ökröcskék is nagyon élvezték a számukra idegen környezetet. Köszönet a Módosi családnak ezért (is)!

Vasárnap nagyjából apás nap volt, otthon a szokásos 2 vagy 4 lábon botorkálás volt, nagyon élvezik, hogy tudnak már 2 lábon lépegetni még úgy is, hogy néhány méter után térdre esnek, jobb esetben elkapjuk őket.

Délután újból a Népligetbe mentünk szunyókálni, ahol egy bácsi a Kemény Henrik leégett bábszínháza és sírja mellett (magán) előadást tartott a Bódéról, ahol a bábokkal játszottak régen + találtam egy fickót, aki fémdetektorral mászkált, majd jelzett is a detektor és ásni kezdett. Szóval vannak figurák ott...

Este amellett, hogy beszéltem a nővéremmel (mert már nagyon lent volt a vérnyomásom ;) ) a délután Marci alsó szemhéján felfedezett fekete pöttyről, amit nem tudtunk letörölni, kiderült, hogy kullancs. Az alsó szemhéján, ahol az alsó szempillák vannak, pont ott. Hát erősen elkapott minket a szívdobogás. Először megpróbáltuk kiszedni, majd felhívtuk az ügyeletet, ahol ajánlották, hogy próbáljuk meg körömmel kivenni, amíg a gyereket betekerjük egy lepedőbe és lefogjuk a fejét. Vagy vigyük a János kórház sebészetére... Szóval újból nekiláttunk és miután apa bénázott egy sort, anya halált megvető bátorsággal nagy visítás közben a csipesszel (nem volt "igazi" körmünk) sikerült kicsippenteni. Az "állatkának" mindene megvolt, így valószínűleg semmi nem maradt a fiúnk alsó szemhéjában.

Szóval megvolt az izgalom vasárnapra is...

Nade jöjjenek a képek:

Big boys:

Felhőtlen séta új helyeken:

 Kisfiam, nem túl idős neked az a lány? Nem!

Meghát az ablakom alatt szerenádozik :)

Az első kaja "nem otthon":

Az első kéktúra és első "nem csak apás-anyás" méterek a szabadban:

Igen fárasztó ez a túrázás:

Búcsú:

És a végére egy kis járkálás: