Szombaton Ikea + Kínai rucibolt + fiús DM program volt. Ikeában meg kellett tekintenünk és kipróbálnunk a következő generációs kiságyakat (nem vettünk, mert ugye vagy a gyerekek vagy a bútor van az autóban), miután Marci másodszor is kimászott a sajátjából + ma (hétfőn) reggel egy vendéglátogatáson (értsd: Marci a Julcsi ágyában) beszorult a lába az alsó(!) rácsba (Csak a matracot és azt a szerencsétlen kartondoboz oldalt kellett felhajtania hozzá, hogy aztán vidáman ordítsa, hogy "Beszorút!". Még jó, hogy éppen nem indultam el dolgozni, mert két emberes meló volt kiszedni a térgye kalácsát...). A kínai ruciboltban kiscipőket vettünk, amikre nagyon büszkék azóta is, reméljük 1-2 hónapot kibírnak... Az immáron "szokásos" DM-es "apa-fia" vásárlás pedig amiatt volt, mert Julival ellentétben Marci nem akart délután aludni. Van egy kis lejtő az üzletben, amin kiválóan lehet felfelé és lefelé is tolni a mini bevásárló kocsit, hát azt nem lehet megunni... Aztán jót szunyált Marci is.

Vasárnap délelőtt állatkertezés volt. A legnagyobb produkció az alagút lett, ami a szurikáták mellett van és rá lehet látni a szavannás kifutóra. Legalábbis ez abból derült ki, hogy miután bementek, Marci elüvöltötte magát, hogy "Zsiááááf!!!", szóval a két alagút fordulójában be lehet látni az afrikai állatokhoz. Aztán kifelé Marci a két mutatóujját a mellére böködve minden szembejövővel és kint várakozóval közölte vagy ezerszer, hogy "Marcika!". Elemében volt... A Bagolyvár tornya továbbra is kihagyhatatlan, de most a 2. legizgalmasabb egy néni (najó, huszonéves lány) volt, aki egy talicskába gyüjtötte a zebrás kifutóban a kakikat (Ze-bra-ka-ki!). Legalább 15 percig figyeltük a zebrák melletti emelvényen. Aztán kiment és kiengedték a zebrákat, de azt már láttuk :)

Tegnap volt a 2 éves évfordulója Lackó temetésének, ami szomorú évforduló, nekünk pedig még inkább, mert a nagypapa ekkor jött el úgy közel 300 km-ről Kistarcsára a temetésre (tőlünk 15 km-re), hogy a sosem látott iker unokáihoz nem jött be, majd másnap pedig azért nem jöttek, mert "az már nekik sok lenne". Így majd csak 14 naposan látták őket... Na de azóta is megvagyunk nélkülük :)