Sajnos a babakocsi egyik kereke néha kiesik, egy másikat egy ceruzaelem tartja a helyén, a kapaszkodón pedig Juli tornászmutatványokat végzett, azóta nem lehet kivenni. A lényeg, hogy felhívtam babakocsi szervizeket, a következők a válaszok:

- Már nem tartunk ehhez a modellhez alkatrészt (2010-es modell, nem semmi elavulás van...)

- Életemben nem láttam ilyen babakocsit, nem tudom megcsinálni...

Egyszóval nincs az a pénz, amiért valahogy alkatrészt szereznénk hozzá, vagyis még óvatosan kihúzzuk azt a néhány hónapot, amíg szükség van rá. Ha odafigyelünk, akkor nincs gond, a kereket is könnyen vissza lehet tenni...(még mindig jobban állunk, mint az a volt kollégám, aki 260 ezerért vett ikerbabakocsit, aminek elszakadt a bovdene és seholsem tudták megjavítani se gariban se máshogy, így vettek egy másikat... Mellesleg a kocsihoz tartozó autósülést el akarta adni a vaterás "árszínvonal" felett jóval, még jó, hogy észbekaptam...)

Ma Marcival lépcsőztünk a Népligetben. Kb. 20 emeletnyit, miközben Juli a karomon volt, a másik kezemmel meg Marcit fogtam... A lényeg, hogy elvileg én már le tudok velük menni az autóhoz Móni nélkül. Ez már nagy előrelépés :)

Hogy kép is legyen: Művészet egymás hegyén-hátán: